

Az épület jobb szárnyában a 10 kV–os, a bal oldali részben a 30 kV–os kapcsolóberendezéseket és a transzformátorokat helyezték el. A homlokzati fronton a lépcsőház, valamint a relé– és vezénylőtermek voltak. A lépcsőházból szintenként nyíltak az erősáramú kapcsolóberendezések elhelyezésére szolgáló terek, amelyekben a készülékeket betonfalú cellákba szerelték, ezzel biztosítva, hogy az esetleg meghibásodott berendezések a rendszer szomszédos elemeit ne veszélyeztessék.
A transzformátorállomás üzeme a főváros alaphálózatának 30 kV–ról 120 kV–ra történő áttérése következtében az 1960–as évek végén megszűnt.
A múzeum mögött található az 1893–ban épített áramátalakító állomás gépcsarnoka. Fél évszázadon át innen látták el egyenárammal a Belvárost.
