Neonparádé
A neonreklámok története a 19. század közepéig nyúlik vissza, ekkor fedezték fel, hogy a különféle gázokkal töltött üvegcsövekben a villamos áram pompás fényjelenségeket hoz létre. A fény színe a gáztól függ, a leglátványosabb a neon piros fénye, ezért a köznyelvben minden fénycsövet neon-csőnek szoktak nevezni.
A színes csövek világításra nem alkalmasak, annál inkább látványos fényreklámok készítésére. A csövet az üvegtechnikusok tetszőleges formára tudják alakítani, nem csak világító betűk, hanem vonalas rajzok is készíthetők belőle. Sok neon reklám művészi értékű alkotás és egyúttal kortörténeti emlék is.
Budapestnek már az 1930-as években neon reklámok adtak világvárosi esti hangulatot, majd a háború utáni sötét évek után ismét fogalommá vált a "Neonfényes Budapest".
A múzeum udvarán ennek a korszaknak megmentett neonjait tekinthetik meg a látogatók restaurált, újból működőképes állapotukban. Itt van az egykori "Patyolat" ruhatisztaságot sugalló fehér hattyúja, a "Csemege" kosara, az antikváriumnak szimbóluma, a pislogó szemű bagoly, vagy a Károly körúti cukrászda "Mignon" felirata, melynek láttán jólesne egy kis cukrászsütemény. Esti rendezvényeken ezek a régi neonfeliratok teszik hangulatossá a múzeum udvarát.
